Ezen a blogomon már rég jártam, de most
pont ide vág a következő élményem, amit sajnos kötelességemnek érzek megosztani
a nagy nyilvánossággal, annál is inkább, mert akármennyire is elszomorító, bárkivel bármikor megtörténhet ...sajnos..
Köztudott rólam, hogy ritkán blogolok,
csakis akkor ülök gép elé, amikor már nagyon kikívánkozik belőlem egy sztori. Ez most olyan.
Elöljáróban csak annyit, hogy azért is
írok pont itt, mert ez az oldal a vendéglátásról, a finomságokról, az ízekről
és élményekről szól. Sajnos ritkán adatik meg manapság, hogy az ember beül egy
étterembe itthon ismeretlenül, és mindig kellemes élményben részesül.
Azért is húzom ennyire a bevezetőt, mert
akik ismernek, tudják rólam, hogy számomra a vendéglátás az önkifejezés
művészete is egyben, nem csak az ételek elkészítéséről szól, hanem mindenről,
amit mi magunk mellé teszünk: kedvességet, gondoskodást, odafigyelést, „szeretetet”, -egyszóval, ahogyan bánunk a vendégeinkkel, az mindent elmond rólunk, arról, hogy milyenek vagyunk valójában.
Szóval. A minap munka után fodrászhoz
voltam bejelentkezve Szentendrére.
Mivel csak 17.30-kor tudott fogadni, és
korábban végeztem, megbeszéltem Berivel, hogy találkozunk Szentendrén a Duna korzón,
van úgyis 1,5 óránk, majd csak elütjük ezt az időt valahol.
Aki ismeri
Szentendrét (és ki ne ismerné...), az tudja, hogy ilyenkor Augusztus derekán
igen sok külföldi fordul meg ebben a kis csodás városkában.
Nagy részük
kifejezetten a Duna korzón tölti el a délutánját, ezen a „hűs” és csodás
Dunaparti sétányon, amely hangulatos kis éttermeiről híres.
Megtalálható itt
többek között Görög-, Olasz-, és több Magyaros menüt kínáló étterem sűrűn egymás
mellett.
Egyik másik étterem híres a helyiek körében
is, mivel közel lakunk Szentendréhez, így mi is halljuk, hogy hová érdemes beülni, melyiknek van jó híre, ezért egy ilyet szúrtunk ki, a neve Görög Kancsó.
Az étterem nevéből is kiderül, hogy főként
görögös nemzeti ételeket kínálnak, sajnos azt nem tudom, hogy a tulajdonos
valóban görög származású e, de talán ez nem is fontos.
Kb. 16.20 volt az idő, amikor beültünk, gondoltuk
már nem ebéd idő de még nem is vacsora, ezért gyors kiszolgálásban lesz
részünk. Az étterem kert helysége összesen kb. 12 asztalból állt, ebből rajtunk kívül még
4 asztalnál ültek vendégek, összesen lehettünk vagy 20-25-en az egész
étteremben.
Amikor leültünk, 1 perc múlva jött is a
pincér fiú, hozott két étlapot (szemmel láthatóan diák), és nagyon udvariasan
érdeklődött, hogy mit iszunk. Kértünk két limonádét (egy bodzásat, és egy
ribizliset).
A pincér fiún kívül még láttunk két másik
felszolgálót (szintén diákok lehettek), egy lányt és egy másik fiút, akik
folyamatosan fel alá szaladgáltak, mintha nagyon nagyon sok dolguk lett volna.
Itt már érezhető volt a feszültség a levegőben.
Számomra úgy tűntek, mintha
mindig lehordták volna őket valamiért, mindig, amikor eltűntek a vendégek szeme elől a konyha felé. A
mosolyuk sem volt túlon-túl őszinte.
De próbálkoztak szegények. Kissé feszültnek éreztem a légkört, de nem tulajdonítottam ennek nagyobb jelentőséget.
Aztán úgy gondoltam, ha már Görög, én
rendelek egy Moussakát, azt nem nagyon lehet elrontani, főleg, hogy a görögök
nagyon büszkék erre a finom ételükre, ami megjegyzem, nem csak görögben létezik,
de a görög változatát imádom.
A Beri biztos ami biztos alapon egy Gyros tálat
rendelt magának.
Az ételeket kb. 5-6 perc elteltével meg is
kaptuk, még meg is döbbentem, hogy milyen gyorsan…. Na de amikor kezembe kaptam
a Moussakámat, kicsit meglepődtem.
Aki ismeri ezt a finom ételt, az tudja,
hogy a tálalás két féle lehet, vagy egy lapos tányéron hoznak ki egy kockát
vagy akármilyen formájú darabot, amit a tepsiből kihasítottak, hiszen ez egy
csőben sült étel, vagy jobb helyeken egy pici mély kerámia edényben hozzák ki
forrón gőzölögve, frissen.
Ha valaki nem ismerné, ez az étel rakott vagy rétegezett formában készül (csőben sütve) amely áll padlizsánból, karikára vágott krumpliból, és darált
húsból, jobb helyeken még plusz paradicsom karikákból, különböző fűszerekkel ízesítve (rozmaring,
stb.) a tetején vagy a rétegek között besamell mártással, és sajttal megszórva.
Ezek a
rétegek frissen forrón elkészítve adják meg az étel finom ízét, miközben
beleszúrjuk a villánkat és áthatolunk minden rétegen, a finom leve csak úgy
kifröccsen, a tetején a besamell krémessége és a megolvadt sajt már csak „hab a
tortán”.
Hát kérem szépen, ez volna normál esetben a moussaka.
Ehhez képest szegény diák fiú megjelent
egy óriási lapos tányérral, amelyen szinte csak világos jégsalátát láttam
felhalmozva a tetején parmezán darabokkal.
Amikor megláttam, majdnem vissza is
küldtem, mondván, hogy nem cézár salit kértem, hanem moussakát. Aztán megláttam
a saláta alól kikandikáló darált hús darabokat. Ezért nem szóltam semmit…..mindaddig,
amíg fel nem emeltem a jégsali darabokat, hogy megnézzem mi is van alatta jó
alaposan elrejtve.
Most itt nem részletezném, mert nem
kenyerem a gusztustalanság, szívesebben beszélek általában az ételek finomságáról,
ízletességéről.
Számomra úgy tűnt, hogy ezt már valaki
egyszer megkezdte, (amikor még friss volt) ,aztán a maradék bekerült valahová (jó esetben
a hűtőbe) nem tudni hogy a múltban mikor, de talán jobb is, aztán kivették
gyorsan betolták a mikróba, és amikor szétszáradt és szétesett, lekapargatták
róla a megszáradt darabokat, és a darált húst (ami kőkeményre szilárdult)
szétnyomkodták villával (sikertelenül), és amikor kiderült, hogy ez már halott
ügy, rádobták egy nagy lapost tányérra, és eltakargatták jégsalátával és
parmezán sajttal, hogy az majd elveszi a rossz ízt.
No hát, ezt kaptam én meg
közel 3.000 Ft-os áron.
Bátran, szenvtelenül, hisz ezért is lehet pénzt kérni, hátha úgysem tudom, milyen az "igazi".
Sajnos azonban, amikor szóltam, hogy ez
gusztustalan, a szegény diák fiúnak kellett exkuzálnia magát, és dadogva
közölte, szerinte ilyen a moussaka…mert ő már járt Görögországan, és evett már
ilyet.
Ja és azt is közölte, hogy nem ő csinálta, hanem a szakács. Mire mondtam, hogy mivel vele tudok csak beszélni, hisz ő a pincér, csak vele tudom közölni a szörnyű élményeimet.
Ez ilyen, de ha kihívja a szakácsot, nagyon szívesen elmondom neki is. Persze ez nem történt meg.
Ehelyett, amikor kb. 25 perc tanakodás után, miután szóltunk, hogy fizetnénk, kaptunk 10% kedvezményt, (plusz egy törzsvendég kártyát :-))) ez volt a legnagyobb poén :-)))plusz egy szál rózsát, hogy ne haragudjak.
Hm...Ezzel el is árulták, hogy tudatában vannak annak, hogy ilyet embernek nem szokás felszolgálni...De sajnos, mégis megtették. És ezzel van a problémám.
Azt hiszem, innentől kezdve nincs mit
kommentálnom, csak levonom a kellő következtetéseket.
Ja és itt egy képecske a feltárt szörnyűségről:-(((
Konklúzió:
Amikor arról panaszkodunk ma ebben az országban, hogy itt nem működik a vendéglátás, mert az embereknek nincs pénzük beülni egy étterembe, akkor kicsit el kéne gondolkozni, hogy mi is van a háttérben. Plusz ahol külföldiek fordulnak meg, ott ez nem is igaz, és mégis hiányzik a minőség.. És sajnos ez elég általános probléma ma Magyarországon.
Ugyanakkor biztosan vannak kivételek, én magam is ismerek ilyeneket, de sajnos az általános tapasztalat elég negatív.
Plusz ami nagyon szomorú, hogy a külföldiek, akik ide látogatnak, szintén részesülnek egyfajta élményből, és igen, ők aztán tényleg le fogják vonni a kellő következtetést, hogy soha de soha többé nem teszik be a lábukat ide, mert miért is tennék.
Továbbá az idegenforgalmunk fellendítésének megoldását nem abban látom, hogy felcsapunk a video megosztó oldalra egy Bp-et reklámozó kisfilmet, hogy milyen gyönyörű szépséges a város (mert hát tényleg az, ez nem vitás), mert ha valaki idelátogat, kénytelen szembesülni minden mással, amire viszont nem lennék büszke.
És ez volna a lényeg.
Legyünk már kicsit igényesebbek. Önmagunkra, a nemzetünkre, az ételeinkre, a tisztaságra, az odafigyelésre, stb. És ne csak vidéken tegyük ezt...
Hisz ugye, mi vagyunk azok a Magyarok, akik annak idején (hogy mikor már nem tudom), híresek voltunk a nagy magyar vendéglátásról és vendég szeretetünkről.
Vagy ez csak a könyvekben létezett?
Ezt sajnos nem osztogatják diplomával vagy nem lehet könyvekből megtanulni.
Nem az intellektus az, ami itt hiányzik, és még csak nem is az anyagi javak, abból van elég...inkább az odafigyelés, az empátia, a gondoskodás, az emberség.
Ha pedig tényleg létezett valaha, fel kéne eleveníteni, ....talán még nincs minden elveszve.....vagy igen????
:-(
